Dr. Hada Zsuzsanna

Ki vagyok én?

Mit is szeretnék elmondani Neked magamról?
Hogyan is tegyem, hogy a legteljesebb képet kaphasd rólam?
Vagyok őseim genetikai öröksége és a nevelésük eredménye ugyan úgy, mint az iskolai tanulás és az iskolán kívüli tudatos ismeretgyűjtés egyede, valamint korunk társadalmi, tudományos és művészeti hatásainak alanya.
Szeretnék egyre tudatosabban élni és elfogadni azt is, hogy soha nem ismerhetjük meg magunkat a teljes valóságában. Hiszem, ettől olyan gyönyörű az életünk. Kérlek, azért, hogy az egyediségemet megismerd, olvasd el a Curriculum vitae-met.
Legalább ennyire fontos, hogy családban élek. Az együttességemet jelenti a férjem és fiam, és a nagy családom, a régi és új barátok, akik a mai napig a hátteret, a biztonságot, az „együtt lehet, együtt jó”élményét adják nap, mint nap.
Kérlek, ha az életemre alapvető hatást gyakorló kapcsolataimra vagy kíváncsi, akkor olvasd el a Segítő kapcsolatok című részt is.
Az egyetemességemet hordozzák őseim és utódom. Nagyszüleimtől és szüleimtől kaptam a szárnyaimat. Családban élve a repülés nem mindig könnyű, de mostanában mintha jobban értenénk egymást, az ágon ülő -gubbasztó és a repülő madár. Egyetemista fiam még kisiskolás korában kitárt szárnyú madárnak rajzolt egyik születésnapomra ajándékként. Barátaim szerint telitalálat. Csak remélem, hogy ma ugyanúgy hiteles lenne az kép, ha megrajzolna arra az üvegre.
Féltve őrzöm mindegyiket, mint emlék. Az őseimét ma már csak belül, de a fiamét belül is és a maga tárgyiasult valóságában is.
Az élet óriási ajándéka, hogy azzal foglakozhattam, amit szeretek és mindig azokkal, akiket szeretek. A vezérlő gondolatra kattintva megismerheted, hogy mi mutatta az irányt. Nem tudok ezért eléggé hálás lenni.
Így teljes ma az életem.
Vezérlő gondolat

És, akkor ki is vagyok?

Még egyetemista koromban írtam fel a sacki tavaknál a nyári táborban beszerzett nyírfakéreg darabra egy Goethe sort:
„Nem akkor ismerjük meg igazán az embereket, ha ők jönnek el hozzánk, hanem, ha mi megyünk el hozzájuk. „

Mit is jelent ez?

Azt jelenti, hogy - aktívan, felkészülten cselekedjek - legyek nyitott az együttgondolkodásra - empatikusan építsem a kapcsolatot - értő figyelemmel hallgassak.

Mi a mélyebb üzenet

Legyek elfogadó-befogadó és visszajelző tükör, akkor is, ha valaki még soha nem nézett bele, de általam is segítve jusson el oda, hogy igénye van rá és vár engem. Mert igazán oda jó elmenni, ahol illetve kis herceggel mondva, amikor várnak engem. El is jöttek hozzám és én is elmentem /elmehettem másokhoz. ..és így találtunk meg együtt rejtett kincseket.
Edittel közös gondolkodásunk, a kidolgozott és az eddig megtartott NŐI KINCSEK mesetréningek együttes élménye, hogy elkezdtem hinni a pszichés megelőzésben.
Megszületett bennem az elhatározás, hogy a gyógyítás mellett a prevencióban is tegyem a dolgomat.
/Láttam sok bemutatkozást, nagy szavakat és ígéreteket, és nem tudtam ki az ember, aki mögötte áll, ezért érleltem meg a fenti sorokat./
Segítő kapcsolataim
Köszönetet mondok mindnyájuknak, mindnyájatoknak.
Középiskolás-egyetemista koromig a nagyszüleimmel való kapcsolatom is jelentős indíttatást ad. Néhai édesapám belénk plántálta, hogy az ősi családnév ugyanúgy kötelez, mint a protestáns ősök által mindig megtartott hit. Ő adta a biztonságot mindhárom gyermekének. Édesanyám feltétel nélküli elfogadása és szeretete adta az impulzust, hogy szabadon szárnyalhassak és a család jelentette a kikötőt is, van hová visszatérni.
Szüleimnek köszönöm, hogy a még egészen kislány álmait meghallgatták és előbb céllá formálni segítettek, majd támogattak, hogy valósággá is váljon. Így válhattam orvossá, klinikussá, majd az országos intézet munkatársává.
A sors kegye volt, hogy szakmai pályafutásomat nemzetközi és hazai szaktekintélyek segítették, szakmai fejlődésemre meghatározó volt tudásuk, személyiségük és emberi hitelük. Ozsváth Károly professzor Úr lenyűgöző előadásait hallgatva és személyiségét csodálva döntöttem el, hogy pszichiáter szeretnék lenni, mégpedig szociálpszichiáter. Néhai Pörczi József főorvos Úr pótatyai féltő-támogató gondoskodása mellett tettem meg még egyetemistaként az első lépéseket a pszichiáter szakvizsgához vezető úton. Stark András főorvostól a közös ügyeleti beszélgetésekben nagyon sokat tanultam a mélyebb lelki működésekről és arról is, hogy pszichiáterként hogyan segít a múlt és jelen művészetének ismerete.
Jandala Mária fiatal orvos volt, amikor egyetemistaként támogatott, Koltai Mária főorvosnő barátsága és biztatása jelentette a fogódzót, hogy a neurológia szakvizsga után pszichiáter lehetek. Az ő példájuk lebegett a szemem előtt, hogy lehetséges egyszerre életpályát építeni és szülőnek lenni. Analízist tanulni jöttem Budapestre, az élet azonban más útra terelt.
Rihmer Zoltán professzor úr osztályán folyamatos személyes megerősítést kaptam, itt érett be belső elköteleződésem, hogy a pszichiátria egyszerre tudás és művészet. Egyedüli esélyt kaptam kollégáimmal, hogy a biológiai pszichiátriai osztályos gyógyítás mellett folytassam tanulmányaimat a különböző pszichoterápiás módszerekben. Az ő osztályán vezethettem az első specifikus csoportokat és a pszichoterápia különböző területeit ötvözhettem a mindennapi gyógyító munkában. Az osztályán eltöltött évek alatt érezhettem meg, hogy mennyire jó egy iskolához tartozni és mester tanítványának lenni. Ő inspirált mindnyájunkat, hogy egyénileg a legszélesebb tudást gyűjtsük össze, de arra is példát mutatott, hogy a legeredményesebben csapatban lehet gyógyítani, hogy a tudomány és a gyógyítás egymást kiegészítik egy orvos életében.
Mórocz Kenéz figyelmes tanárként győzte le ellenállásomat a kognitív és viselkedés terápiát illetően és szakmai hitelessége miatt hittem el, nemcsak pszichoanalízissel lehet gyógyítani. Az ő csoportjaiban fogadtam el azt is, hogy egészségeseknek is szükségük van a mi tudásunkra.
A pszichodráma módszer alapjaiba Dr. Ajkai Klára és Dr. Harmatta János avattak be, és az ő csoportjaiknak köszönhetően váltam a módszer elkötelezett hívévé. Az ő lelkesítő támogatásuknak köszönhetően kezdtük el Gombos Ida kolléganőm érzékeny és már gyakorlott csoportvezetői tudása mellett az első osztályos pszichodráma csoportokat, majd folytattuk a visszajáró ambuláns betegeknek. Egy szomorú majd egy örömteli életesemény más irányba terelt. A hivatást teljesen nem feladva dolgozhattam nemzetközi piacvezető cégnél. Eredményeim legalább annyira köszönhetőek a legkülönbözőbb pszichoterápiás képzéseken tanultaknak, mint az ott frissen megszerzett marketing és kommunikáció elméleti tudásomnak.
A kettő ma már bennem együtt él és nagyon nehéz lenne szétválasztani. Talán nem is akarom. Ahogy öregszik az ember, úgy inkább keresi a közöset és nem azt, ami elválaszt. Édesapám egyik utolsó biblikus tanítására egyre többször gondolok, azt keresd, ami összeköt és ne azt, ami elválaszt. Kiegészítem ezt azzal a nagyanyai és anyai üzenettel, mindenben keresd meg a jót. Megpróbálok eszerint élni és ezt továbbadni mindazoknak, akik körülöttem élnek.
Talán már el sem jutottál eddig, mert csodálkozol azon, miért másokról írok, mikor magamról kellene.
Mert aki vagyok, nekik köszönhetem és még nagyon – nagyon sok kollégámnak, tanítómnak, betegemnek és coaching partneremnek.
Köszönet barátaimnak, akik évtizedek vagy csak évek óta támogatnak és biztatnak, sőt elfogadnak gyengeségeimmel együtt.
Hatott rám minden egyes terápiás ülés, fejlődtem minden páciensem által, akik megtiszteltek bizalmukkal és megosztották velem legféltettebb titkaikat is, gyakran azt is, amelyet maguk előtt is titkoltak vagy éppen nem is tudtak róla, kalandoztunk a tudattalan és a tudatalatti területeken.

Köszönöm Önöknek. Köszönöm Nektek.